Kert az egész világ! Természet és ember az erdőkertben
Frissítve: 6 nappal ezelőtt
Hol ér véget a kert és hol kezdődik a természet?
A legegyértelműbb válasz az, hogy a kertünkben már ott van, ott kell lennie a természetnek, hiszen ha permakultúrás szemlélettel kertészkedünk, ha fontos az egészséges élelmiszer és a fenntarthatóság, akkor ökológiai szemlélettel, a sokszínűséget támogatva kell gazdálkodnunk.
De mi van akkor, ha ez fordítva is így van, ha a kertünk sem csak a kerítésünkig tart, hanem ott van a természetben is?
Jelenleg Norvégiában tartózkodom, és bár nagyon jó itt, sokszor hiányzik az otthoni permakultúrás kertem. Most megtapasztalom azt, milyen is az, ha nincs egy olyan zöld tér, ahová elvonulhatok, és ahol tettlegesen, kreatívan léphetek kapcsolatba a természettel. Rengetegen, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy saját kertjük, telkük legyen, soha nem is férnek hozzá ehhez a csodálatos dologhoz. Szerencsés vagyok, hogy ha hazaérkezem, vár majd rám egy kis zöld terület.
A kert nem ér véget a kerítésnél
De valóban kert nélkül maradtam?
Norvégiai túráim során nagyon izgalmas a gyakorlatban is megfigyelni, hogy hogyan jelennek meg az erdőkert rétegei, hogy hogyan fedezhető fel permakultúrás szemüveggel az a sok-sok hasznos funkció, amit egy egyszerű társulás is tartalmaz.
Figyeljük meg a természetet, és fedezzük fel az erdőben az erdőkertet!
Mi mindent gyűjthetünk a természetből?
Ha tudatosan keresünk, nagyon hamar találunk is.
Első norvég túrám során egyértelműen látszott, hogy málna, áfonya, mogyoró, szilva, alma, sóska és zamatos turbolya is bőségesen terem a környékbeli hegyekben.
Az ehető vadnövények gyűjtésekor érdemes alapvetően az ismert, jól bevált fajtákra koncentrálni, és alapos kutatás, utánanézés, helyiek megkérdezése után pedig egy-két egyedi, új növényt is megkóstolhatunk.
Hogyan gyűjtsünk felelősen?
Van pár szempont, amit 'természetjáró kertészként' mindenképp érdemes szem előtt tartanunk.
Csak azt szedjük, amit 100%-osan azonosítani tudunk (összetéveszthető mérgező fajok miatt ez a legfontosabb).
Maradjon a termésből a természetnek is, ne tarolj le egy területet.
Védett fajok, természetvédelmi területek és magánterületek szabályait érdemes előre ellenőrizni.
Norvégiában a helyi kultúra fontos része az erdei gyűjtögetés. Látszik, hogy a kirándulók figyelnek arra, hogy maradjon a természetnek és az utánuk érkezőknek is a bőséges termésből.
Igyekeztem én is így eljárni, bár néha nagy volt a kísértés, különösen a málnabokroknál...
Hogyan hat ez a szemlélet a saját kertünkre?
A permakultúrás kerttervezés során mindig nagy hangsúlyt helyezünk a természetes mintázatokra, a biodiverzitásra és a gyakorlatiasságra, hogy egyszerű, robosztus, ugyanakkor szép és bőtermő rendszereket hozzunk létre.
Újra bebizonyosodott számomra, hogy nem kell messzire menni egy kis inspirációért.
Ha már az erdőt kertként kezelhetjük, ahol ehető vadnövényeket gyűjtünk, érdemes lehet a kertünket is erdőként kezelni!
Ez a legtöbb esetben még több évelő, több fásszárú és vadnövény ültetése lesz, illetve még több alacsony bolygatottságú, vadabb kertrész létrehozása lehet.
És időről időre érdemes tényleg kinézni a kerítésünkön túlra, felfedezni azt a végtelen nagy, izgalmas, közös kertet, hogy ehető vadnövényeket és még több tudást szüretelhessünk onnét is!
Hozzászólások