Mi az az erdőkert, és mi az az élelemerdő? Van köztük különbség?
- Ferenc Réder
- 2 nappal ezelőtt
- 3 perc olvasás
Akár az interneten, akár különböző könyvekben, kiadványokban is gyakran találkozhatunk az erdőkert és az élelemerdő fogalmával. Fontos tisztázni, hogy mit is jelentenek, és mi a különbség közöttük, hiszen a fogalmi zavar akár nem megfelelő elvárásokhoz, félreértésekhez, egy-egy kérdés túlbonyolításához is vezethet.
Lássuk először is, hogy honnan ered a két fogalom. A 'forest garden,' vagyis az erdőkert fogalmát Robert Hart használta először az 1980-as években. Ő egy rendkívül izgalmas életútú brit úriember volt, aki a hagyományos indiai, afrikai kultúrák kertészkedési módszerei alapján, és saját kísérletei során dolgozta ki az erdőkert elméletét és gyakorlatát.
A trópusi övezetben fekvő indiai Kerala tartományban például a háztáji kertek ősidők óta az esőerdők struktúráját imitálták, a lombkoronaszinttől a talajszintig ehető növények töltötték ki ezeket. Hart hét szintet különböztetett meg, és a különböző szintekhez kapcsolható trópusi növényeket behelyettesítette mérsékelt övezetbeli őshonos megfelelőikkel.
Így nézhet ki egy mérsékelt övezeti erdőkertben egy társulás:
Felső lombkorona (Szelídgesztenye)
Alsó lombkorona (Alma)
Indák és kúszónövények (Szőlő)
Bokrok és cserjék (Bodza)
Évelő fűszernövények és egynyári lágyszárúak (Menta)
Talajtakaró növények (Eper)
Gyökerek és rizómák (Sárgarépa)
Hart fő szempontjai az egészséges, tápláló és fenntartható élelmiszer előállítása, illetve a biodiverzitás védelme, a háztáji kertészkedés megújítása voltak. Fontosnak tartotta a madarak, rovarok, emlősök jelenlétét is.
Bár ez mostanra sok esetben egyértelműnek tűnhet, Hart nagy felfedezése, hogy a biodiverzitás nem gátolja, hanem segíti az élelmiszertermesztést, a huszadik század Angliájában forradalmi újdonságnak számított. És ha végignézünk a mai Magyarország tájain, a hatalmas monokultúrás, egynyári növényekből álló táblákon, gyomirtózott kerteken, fel kell ismernünk, hogy Hart frissítő szemlélete máig fájóan hiányzik az agráriumból.
A másik fogalom a szintén angolszász eredetű 'food forest,' vagyis élelemerdő. Érdekes módon ez is a 80-as években született, csak épp a bolygó másik oldalán, Ausztráliában. Bill Mollison (1928-2016), a permakultúra alapítója használta először ezt a kifejezést olyan rendszerekre, melyek szintén a természetes erdő működését veszik alapul.
Mollison felismerése nagyon hasonló volt Hartéhoz. Tasmániában, ahol a permakultúra született, nagyon látványos volt a monokultúrás gazdálkodás pusztító, kizsigerelő hatása a helyi ökoszisztémára, és Mollisonék felismerték az ebben rejlő globális veszélyt.
Valóban, az erdőirtások, a fajok tömeges kihalása, a vízproblémák, az ökológiai válság jelenleg is mind elsősorban a mezőgazdaság számlájára írhatók fel.
Válaszul az egynyári növényekre (annuals) alapuló monokultúrás termesztésre, Mollison új paradigmája az évelő növényekre (perennials) helyezte a hangsúlyt, azt keresve, hogy hogyan lehet nem minden évben építve és lebontva, építve és újból lebontva (szántás, vetés, betakarítás) dolgozni, hanem állandó rendszereket, permanens kultúrákat kidolgozni.
Ebben számára is inspirációt jelentettek az ősi kultúrák módszerei, és ő is a természetes erdőkben megjelenő szinteket, társulásokat vette alapul, akárcsak Hart. Ez a hasonlóság vezet ahhoz, hogy gyakran szinonimaként használjuk az erdőkert és az élelemerdő szavakat.
De mi is a különbség az erdőkert és az élelemerdő között?
Elsősorban a lépték.
Az erdőkert, ahogy a nevében is benne van, egy kertjellegű, háztáji gazdálkodási forma. Jellemzően kisebb léptékű, egy kisebb csoport/család sokszínű élelmiszerigényeit kielégíteni képes rendszer.
Az élelemerdő pedig egy ennél nagyobb, nagy mennyiségű élelemtermelésre alkalmas, 2500 négyzetméternél nagyobb terület. Itt már megjelenik a termés betakarítására és feldolgozására alkalmas infrastruktúra is, és nem néhány ember önellátását biztosítja, hanem nagyobb közösségek élelmiszerellátásában van szerepe.
Tehát Hart a kisebb birtokokra, udvarokra, kertekre dolgozott ki egy alternatív módszert, az erdőkertet, Mollison pedig a nagyipari gabona-, gyümölcs- és zöldségtermesztést akarta megreformálni az élelemerdővel.
Természetesen van átfedés a kettő között, és gyakran nem egyszerű a gyakorlatban megkülönbözetni ezeket a rendszereket, főleg, hogy minden jól működő, évelőkre alapuló, reziliens rendszer az adott talaviszonyokhoz és mikroklímához is alkalmazkodik.
Nincs két egyforma erdőkert, vagy élelemerdő, és ez így is van jól. De a vezérelvek, amelyeket Robert Hart és Bill Mollison alkotott meg, nagyon hasznosak abban, hogy hogyan valósítsunk meg valóban fenntartható, a biodiverzitást támogató, és egészséges élelmet adó rendszereket.
Hozzászólások