Vészhelyzetben a lehetőség - permakultúra a klímaváltozásban
Frissítve: 10 órával ezelőtt
Idén nyáron olyannak láthatjuk a minket körülvevő tájat, amilyennek eddig még soha. A klímaváltozásnak és az elhibázott tájhasználatnak köszönhetően kiszárad a táj, elapadnak a folyók és a patakok, a szél elhordja a talajt, és a kiszikkadt növényzet a legapróbb szikrától is lángra lobban. Idén csak Magyarországon több száz hektáron pusztítottak már az erdőtüzek.
Egészen apokaliptikus jeleneteknek lehetünk tanúi mind a médiából, mind a saját közvetlen környezetünkből. A sokk és az elkeseredés teljesen érthető, jogos reakció minden kertész és természetszerető ember részéről.
DE!
A permakultúrás szemlélet arra tanít, hogy az ehhez hasonló helyzetekben is viselkedjünk aktív megfelelőként. Ne hagyjuk, hogy megbénítson, tehetetlenné tegyen minket a katasztrófa! Keressük meg benne a lehetőséget!
Túl az első sokkon, nagyon értékes felfedezéseket tehetünk egy kiszáradt vagy leégett területet megfigyelve. Megfigyeléseinkhez próbáljuk meg megtalálni a megfelelő kérdéseket is.
Megfigyelés:
Láthatjuk, hogy egyes területek jobban, mások pedig kevésbé száradtak ki.
Kérdések:
Milyen az egyik területen a növényzet, és milyen a másikon?
Milyen a domborzat?
Milyen a talaj?
Hol mozoghat a víz a tájban?
Megfigyelés:
Egyes fák levelei barnára száradtak, és a közvetlen közelükben nőnek más fák vagy cserjék, akik szépen zöldellnek még ilyen extrém körülmények között is.
Kérdések:
Milyen fa- és cserjefajokról van szó?
Hogyan helyezkednek el egymáshoz képest?
Milyen a talaj?
Milyen kitettségük van a szélnek és a napnak?
Megfigyelés:
Egy területen erdőtűz ütött ki, amit már eloltottak. Láthatjuk, hogy egyes fák teljesen, mások viszont csak részben égtek le. A szenes talajból néhány helyen valami zöld sarjad.
Kérdések:
Mely fák égtek le teljesen, és melyek kevésbé?
A magasabb törzsű, vagy a tömött, bokorszerű növények bírták jobban?
Hol sarjadt ki a fű, és miért? Fel tudunk fedezni valamilyen mintázatot?
Az ezekhez hasonló megfigyeléseknek felbecsülhetetlen haszna lehet akkor, amikor a saját ehető erdőkertünket tervezzük, ha adaptív, a klímához valóban alkalmazkodó növényeket keresünk. Ha elsőkézből, személyesen tapasztaljuk meg, hogy valójában mi történik egy ilyen extrém helyzetben a környékünkön lévő növényzettel, akkor a jövőben reziliensebbé, ellenállóbbá tehetjük a kertünket és enyhíthetünk a negatív hatásokon.
Sajnos az ideihez hasonló évek szinte biztosan elő fognak fordulni a jövőben is. Ez tény. Remélhetjük azt, hogy minél ritkábban történik majd ilyesmi, de a reményen túl a legfontosabb eszközünk az alapos, permakultúrás szemléletű megfigyelés és az átgondolt cselekvés lehet.
Lássuk meg a lehetőséget a vészhelyzetben!
Szeretnél saját permakultúrás erdőkertet, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá? Mi segítünk!
Hozzászólások