Erdőkert 30 négyzetméteren: mennyi minden fér el egy kis permakultúrás kertben?
Frissítve: okt. 4.
Ha meghalljuk a 'permakultúrás erdőkert' kifejezést, a legtöbbünknek talán egy többhektáros, nagy területen működő, terebélyes fákkal, esetleg tóval, bokrokkal tarkított, dús aljnövényzetű, terméssel teli kert jut az eszünkbe. Valójában viszont egyáltalán nem kell ilyen hatalmas területben gondolkodnunk, nagyjából 30 négyzetméteren is létre lehet hozni egy jól működő erdőkertet. Ez nagyjából egy nagyobb szoba vagy egy garázs alapterülete, ami egy kis kertvárosi telken, társasház udvarán, vagy egy családi ház kertjének egyik sarkában is megvalósítható.
Miért gondolják sokan, hogy kevés a kis kert az erdőkerthez?
Gyakori vélekedés az, hogy ha erdőkertre vágyik az ember, akkor az egész kertjét tele kell ültetnie fákkal, minél nagyobb területen erdővé kell tennie a kertjét. De az erdőkert sokkal inkább a rétegzettségről, az életközösségek, növénytársulások létrehozásáról szól. Nem egy-az-egyben másoljuk a természetes erdőt, hanem megfigyeljük a mintázatait, és megpróbálunk a saját adottságaink és a saját igényeink figyelembevételével létrehozni egy kertet. Itt olvashatsz bővebben az erdőkert fogalmáról.
Tehát akár egyetlen fa, és a körülötte létrehozott társulás is alkothat erdőkertet, amely egy veteményesnél lényegesen kevesebb munkával jár, bőséges terméssel lát el minket évről évre, alkalmazkodóképes, és az életterünket is hűti, kellemesebbé teszi.
Erdőkert 30 négyzetméteren — hogyan néz ki valójában?
A szóban forgó terület egy járda és egy kerítés közötti sávban, egy esővíztároló mellett helyezkedik el Lelkes Zoltán kertjében. Az elmúlt években folyamatosan alakult ki az ott eleve meglévő málna, szőlő, bodza és mandula, illetve az önkéntesen megjelenő, magról kelt, két fiatal cseresznyefa körül. A permakultúrás elvek alapján, alapos megfigyelés, és finom, egyszerű beavatkozások sorozata hozta létre ezt a kis zöld édenkertet.
A kis területű erdőkert szintjei
Ha permakultúrás erdőkert szeretnénk kis területen létrehozni, a rétegzettség a legfontosabb szempont. Hiszen minél több szintet hozunk létre, annál több és változatosabb termésünk lehet anélkül, hogy a területet megnövelnénk. Ha a 30 négyzetmétert nem csak három fával, hanem cserjékkel, bokrokkal és kúszónövényekkel töltjük be, sokkal jobban kihasználjuk a rendelkezésünkre álló teret, a sűrű növényzet pedig a talaj vízmegtartó képességének is jót tesz – nem véletlen, hogy a természetben is így történik!
Ha az erdőkert kialakításának hátteréről és alapelveiről szeretnél olvasni, van egy erről szóló írásunk.
Ebben az egyszerű, kisméretű erdőkertben a következőképpen állnak össze a szintek és a növények:
Felső lombkoronaszint | mandula, cseresznye |
Alsó lombkoronaszint | bodza |
Cserjeszint | málna, ribizli |
Lágyszárúak | pitypang, körömvirág |
Kúszónövény | szőlő |
A kis területből származó kihívások
Kis területen, ahol a növények szükségszerűen közel kerülnek egymáshoz, az erőteljesebben növekvő fajok könnyen elnyomják a lassabban fejlődőket — legyen szó gyökérversenyről a föld alatt, vagy fényért folytatott versengésről a föld felett. Ugyanakkor a Miyawaki-erdőhöz hasonlóan ez a versengés növekedésre is készteti az adott terület lakóit, és ha hasonlóan ellenálló, robosztus fajokat választunk ki, akkor az intenzív, sűrű ültetés hosszú távon nagyon jó eredményt hozhat. Ebben az esetben a málna, szőlő, a cseresznye és a bodza mind rendkívül erőteljesen növekedik, apró beavatkozásokkal (metszés, ritkítás, átültetés) biztosítani lehetett azt, hogy egyik se dominálja
túlságosan a másikat.
Ha házak között, kertvárosi környezetben szeretnénk erdőkertet, az épületek árnyékoló hatása is egy limitáló tényező lehet. A nap járásának alapos megfigyelésével, és a megfelelő fajtaválasztással lehet ezt leginkább megoldani. Fontos trükk az is, hogy megfigyeljük, hogy mi jelenik meg itt magától, ki az a növény, aki önként jelentkezik a területen? Lelkes Zoltán kertjében a cseresznyefák jelentek meg így, maguktól a málnabokrok között, és ők váltak aztán az erdőkert gerincévé. Halgassunk a természet ötleteire is, legyünk nyitottak az újonnan felbukkanó növényekre!
Mennyi termést ad egy 30 négyzetméteres erdőkert?
Ha permakultúrás módszerekkel alakítjuk ki a kertünket, meglepően sok termésre számíthatunk, főleg, ha a belefektetett munka és erőforrás mennyiségét is figyelembe vesszük. Nincs szükség ugyanis vegyszerekre, ásásra, rovarirtásra, és rendszeres öntözésre sem, a metszés, ültetés és a betakarítás maga teszi ki a munka nagy részét.
Az itt bemutatott kertből egész nyáron lehet szedni a málnát, a cseresznyefák termése nyár elején érkezik, a szőlő és a mandula pedig ősszel látja el friss terméssel a kertészt. Egy 30 négyzetméteres erdőkertből tehát több tíz kilónyi, a fák fejlődésével akár még több termésre számíthatunk. Természetesen minden év más, közbeszólhat az aszály, vagy egy új kártevő is, de ha egy ilyen sokszínű, több növényből álló közösséget hoztunk létre, nem fogunk termés nélkül maradni. Egyik évben a mandula lesz több, a másikban a szőlő és a cseresznye, a harmadikban a málna – mindig számíthatunk a kis permakultúrás erdőkert gyümölcseire!
Egy működő erdőkerthez nem hektárok kellenek, hanem figyelem, türelem és a meglévő adottságok tudatos kihasználása. Egy esővíztároló melletti keskeny sáv, néhány magától megjelenő cseresznyefa és pár tudatosan telepített cserje elég volt ahhoz, hogy évről évre bőséges, sokszínű termést adjon — vegyszer, ásás és intenzív öntözés nélkül.
Ha neked is csak egy kisebb sarok jut a kertedben, vagy egy társasházi udvar néhány négyzetmétere, ez nem akadálya annak, hogy saját erdőkertet alakíts ki. A rétegzettség, a helyi adottságokhoz igazodó növényválasztás és néhány apró, jól időzített beavatkozás sok esetben többet ér, mint a nagy terület.
Neked is kicsi a kerted, mégis szeretnél belőle a lehető legtöbbet kihozni? Segítünk megtervezni, hogyan tudod a rendelkezésedre álló teret erdőkertté alakítani.
Hozzászólások