Ehető erdőkert kialakítása: Az önfenntartó permakultúra alapjai

Eszedbe jutott már az, hogy vajon miért nem egynyári zöldségek borítják a Föld felszínét? Hogy miért nem kukoricából van a dzsungel, káposztából a tajga és salátából a sztyepp?

A kérdés talán banálisan hangzik, de mégis érdemes rajta elgondolkodnunk.

Ezeknek a növényeknek az ősei mind-mind megtalálhatóak a természetes ökoszisztémákban is, és fontos szerepük is van: gyors növekedésükkel és pusztulásukkal a bolygatott, vagy más módon egyensúlyát vesztett talaj gyógyulását, gazdagodását szolgálják. Egy-két éves életciklusuk után fokozatosan átadják a teret a náluk eggyel hosszabb életű, a talaj további stabilitását szolgáló növényeknek, akik aztán szintén továbbadják a stafétát a még hosszabb életű, még stabilabb életközösségeknek. Ezt nevezzük szukcessziónak.

A szukcesszió végén a mi klímánkon általában erdő vagy erdősztyepp áll, ez a talaj, és az egész ökosztisztéma számára a legstabilabb, leggazdagabb és legellenállóbb életközösség.

Ez az ehető erdőkert tervezésének az alapköve.

Az ehető erdőkert nem a bolygatott, instabil talajállapotra, hanem egy stabilan működő, biodiverz és ellenálló életközösségre alapoz.

Ezért is fenntartható: nem a természet ellen kell dolgoznunk rovar- és gyomirtókkal, szántással, öntözéssel, hanem vele együtt haladunk, és ezáltal sem az ő életét, sem a saját egészségünket nem veszélyeztetjük.

Mi az az ehető erdőkert és hogyan működik?

Az ehető erdőkert annyit jelent, hogy az erdő természetes ökoszisztémáját másolva emberi fogyasztásra alkalmas növényekkel hozunk létre évelő növénytársulásokat. Ezzel a természetközeli kertészeti módszerrel nemcsak az élelmiszerbiztonságunkért, hanem a klímaadaptációért is nagyon sokat tehetünk.

De hogy néz ki ez a gyakorlatban? A permakultúrás erdőkert tervezésében általában növénytársulásonkként hét szintben gondolkodunk.

1. Felső lombkoronaszint (pl. cseresznye, dió, szelídgesztenye, magasra növő almafák)

2. Alsó lombkoronaszint (pl. alacsonyabb gyümölcsfák, mogyoró)

3. Cserjeszint (pl. ehető cserjék, ribizli, áfonya, som)

4. Évelő fűszernövények és egynyári lágyszárúak (pl. fekete nadálytő, fűszernövények)

5. Talajtakaró szint (pl. szamóca, herék)

6. Gyökérzóna / Rizoszféra (pl. fokhagyma, csicsóka)

7. Kúszónövények (pl. vadszőlő, kivi, bab)

málna, szőlő, cseresznye és mandula egy közösségben

Az ehető erdőkert előnyei a hagyományos kerttel szemben

Térjünk vissza az eredeti kérdéshez: ha nem kukoricából van a dzsungel és káposztából a tajga, akkor miért borítunk be több mint egy milliárd hektárt a hozzájuk hasonló egynyári növényekkel? És miért csodálkozunk, ha katasztrofális az eredmény?

A probléma természetesen összetettebb ennél, de néha érdemes ehhez hasonló, egyszerű kérdéseket feltennünk ahhoz, hogy a magunk kis birtokain, kertjeiben jó irányba tudjunk elindulni.

Hasonlítsuk össze pár szempontból a hagyományos kertészkedést az ehető erdőkerttel.

	hagyományos kert	erdőkert
talaj	ásás, szántás, kapálás	egyszeri talajépítés (talajtakarás/mulcsozás)
víz	napi öntözés	nem, vagy alig kell öntözni
termés	dömpingszerű, nem túl változatos termés (zöldség, gyümölcs)	elnyújtott, sokszínű termés (zöldség, gyümölcs, fűszer, gomba, faanyag, gyógynövény)
biodiverzitás	alacsony	magas
növényvédelem	rovar-és gyomirtás, gyomlálás	nem, vagy alig kell beavatkozni
a legnagyobb munka	talajelőkészítés és/vagy növényvédelem	betakarítás
hozzáadott érték	saját élelem, mozgás	saját, egészséges élelem, mozgás, árnyék, szélfogás, biodiverzitás, vízmegtartás

őszibarack az erdőkertben

Az ehető erdőkert természetesen korántsem jelenti azt, hogy teljesen le kellene tennünk a fent emlegetett káposztáról, kukoricáról vagy salátáról. A permakultúrás erdőkert rendszerén belül ők is helyet kaphatnak, akár külön ágyásokban, akár a társulások részeiként.

De nem ők alkotják a rendszer gerincét, nem hozzájuk alakítunk minden mást a kertben, hanem egy nagyobb, évelő fásszárúakon alapuló rendszerben gondolkodunk.

Így dolgozhatunk a természettel együtt úgy, hogy azzal magunknak is jót tegyünk. A két érdek közel sem zárja ki egymást, erre az ehető erdőkert a legjobb példa!

Ha érdekel az ehető erdőkert fogalma, és a fogalom megalkotója, itt olvashatsz róla!

Ha pedig egy gyakorlati példát szeretnél látni egy adaptív növénytársulásra, itt megtalálod!

Szeretnél saját erdőkertet, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá? Mi segítünk!

Adaptív Kert