Paradicsom a szárazságban - I. Fajtaválasztás a permakultúrás veteményesben
Frissítve: 5 órával ezelőtt
Az egyik legfontosabb, legközkedveltebb házikerti növény a mi régiónkban a paradicsom. Nem véletlenül. A saját kertben megtermelt paradicsom íze legendásan felülmúlja a boltban kaphatóét, ráadásul anyagilag is egyértelműen jobban járunk, ha otthon, magunknak termeljük meg az ízletes, vegyszermentes gyümölcsöket. Így ráadásul izgalmas, a saját igényeinknek megfelelő fajtákat is kipróbálhatunk.
Én magam is hosszú évek óta termesztek paradicsomot a permakultúrás veteményesemben, ez az egyik legmegbízhatóbb, legértékesebb termésünk minden nyáron.
Azonban az elmúlt három-négy évben a forrósodó nyarak, és a jelentősen megritkuló csapadékos napok miatt jelentősen át kellett gondolni és át kellett alakítani a paradicsomtermesztési módszereinket. A következőkben röviden szeretném összefoglalni, hogy én mire jutottam, mi működik megbízhatóan és fenntarthatóan a permakultúrás veteményeskertben.
Fontos tisztázni, hogy nem használok öntözőrendszert, sem mesterséges árnyékolást (raschel-hálót). Hogy miért, arról a későbbi cikkben írok még.
1, Fajtaválasztás
Az, hogy milyen fajtát választ ki az ember, talán a legfontosabb minden kerti növény esetében. Ez a változó klímában hatványozottan így van. Az én javaslatom a paradicsom esetében a következő:
Válasszunk (1) folytonnövő, (2) kis vagy közepes termésméretű, (3) tájfajta paradicsomot!
Hogy miért?
1, A folytonnövő fajták tapasztalatom szerint kevésbé érzékenyek a hőhullámokra, mivel elnyújtva, hosszú időszakon át teremnek.
A determinált növekedésű, bokor-jellegű paradicsomok viszont egy hullámban érlelik be a bogyóikat, nagy mennyiségben. Ennek is megvan az előnye, azonban ha ez a terméshullám egybeesik egy különösen száraz, forró időszakkal, az végzetes hatással lehet a termésünkre. A folytonnövő paradicsom viszont, miután átvészeli ezt a nehezebb időszakot, képes tovább teremni, visszatérni az életbe.
2, A kis vagy közepes termésméret szintén hozzájárul a növény rezilienciájához, hiszen nem kell annyi vizet belepumpálnia, annyi gyümölcshúst kiépítenie az egyes gyümölcsökbe, és jobban is tudja szabályozni önmagát, nagyobb a mozgástere abban, hogy hány szemet és mekkorákat érlel meg.
A szárazság egyik legkellemetlenebb hatása a csúcsrothadás, ami szintén a nagyobb termésméretű bogyókat érinti. Ezt is egyszerűen kivédhetjük akkor, ha kis termésméretű fajtát választunk.
Természetesen ennek is megvan a hátránya: a húsos, befőzésre való fajtákat egyszerűbb leszedni, és nagyobb menniységű pürét lehet belőlük előállítani - csak sok öntözés, árnyékolás, kiegyenlített hőmérséklet mellett természetesen. De remek paradicsomszószt lehet készíteni kisebb szemű, koktél-jellegű bogyókból is!
3, A tájfajta paradicsomok ellenálló-és alkalmazkodóképessége kiemelkedő lehet. Az üvegházi termesztéshez kitenyésztett modern fajták általában érzékenyebbek a hőingásra, a szárazságra, a nap kíméletlen erejére. Mivel gyakran hibridek, ezért magot fogni is nehezebb belőlük, ami az egyik legfontosabb hosszútávú stratégia, permakultúrás csodaszer lehet.
A legegyszerűbb módszer a szomszédainknál, környékbeli kertészenél érdeklődni, hogy nekik mi működik, van-e saját magjuk. A másik, szintén jól bevált út a Nemzeti Biodiverzitás-és Génmegőrzési Központ aktuális kínálatát átböngészni. Télen-tavasszal szoktak ingyenes lehetőséget biztosítani arra, hogy rendkívül sok hagyományos tájfajta közül kipróbálhassunk néhányat a házikertjeinkben. Érdemes figyelemmel követni az oldalukat: https://mintakeres.hu/
Ez tehát a három legfontosabb szempont, amit érdemes átgondolni a fajtaválasztásakor.
Azonban még számos trükk, fontos tudnivaló van, amit érdemes tudni, ha egy száraz, aszállyal és hőhullámokkal sújtott évben is sikeresen szeretnénk paradicsomot termeszteni a permakultúrás veteményesünkben. Lesz is szó ezekről, a következő paradicsom-tematikájú blogbejegyzésben!
Szeretnél saját permakultúrás erdőkertet, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá? Mi segítünk!
Hozzászólások