Milyen szárazságtűrő növényeket ültessünk? Tapasztalatok az erdőkert lágyszárú szintjéről

Mi marad életben a kertben, ha egyszer sem, vagy nagyon ritkán öntözünk? A nyári aszályok egyre gyakoribbak és hosszabbak, és egy permakultúrás erdőkertben sem mindig van idő vagy lehetőség a rendszeres locsolásra. Ilyenkor derül ki, hogy mely növények a valóban szárazságtűrők.
A következőkben a fás szárúak mellett sokzsor kevésbé tárgyalt lágyszárú szintről lesz szó. Négy olyan növényt mutatok be, amelyek egy kézi öntözésű, extenzív kertben is jól bírták a nyarat, sőt, volt köztük olyan is, amely egyáltalán nem kapott vizet.
Ha az erdőkert szintjeiről először általánosabban szeretnél olvasni, itt találod az ehető erdőkert alapjait, és arról is született már írásunk , hogy mit tehetünk aszály idején. Illetve ha egy teljes növénytársulásra vagy kíváncsi, ami szárazság idején is jól működik, itt találsz rá egy gyakorlati példát.

Gyöngyikés gyepliliom (Liriope muscari)
Az árnyékkedvelő fajok közé tartozik, ezért elsőre talán meglepő választásnak tűnhet. Mégis, az idei nyáron ez bizonyult az egyetlen olyan növénynek, amely az extenzív területen nemcsak túléli a nyarat, hanem kifejezetten jól érzi magát ott is, ahol minden más sínylődik vagy kiszárad.
Kiváló talajtakaró lehet a terület árnyékos, nehezen öntözhető részein, jellegzetes virágával pedig ősszel üde színfoltot visz az erdőkertbe.

Gyűszűvirág (Digitalis purpurea)
Szintén árnyékkedvelő faj. A kertemben egy fiatal barackfa alatt él, ahol kevés árnyékot kap, és szinte öntözés nélkül is nagyon jól érzi magát.
Hozzá kell tenni, hogy a fa környezetében vastag komposztmulcs van, a gyűszűvirág pedig talajtakaró erdei szamóca között nő, ezek biztosan hozzájárulnak ahhoz, hogy a talaj nedvessége megmaradjon.

Kétnyári növény: az első évben csak levélrózsát nevel, és csak a másodikban virágzik, utána pedig magról újul meg, ezért érdemes hagyni, hogy magot érleljen, ha szeretnénk, hogy a helyén maradjon. Virága látványos, a beporzókat is magához vonzza.

Gyújtoványfű (Linaria vulgaris)
Ez talán a legegyértelműbb eset. A növény egyszer egy vadvirágos magkeverékkel került ki a kertbe, azóta pedig véletlenszerű helyeken jelenik meg, minden gondozás, öntözés nélkül.
Szeptemberben is szépen virágzik, akár süt rá a nap, akár nem.
A gyújtoványfű jó példa arra, hogy az erdőkertben néha a legjobb, ha a természetre bízzuk, hova telepedik le a növény.
Érdemes viszont számolni azzal, hogy gyorsan terjed, ezért kis területen vagy gondozott ágyásban hamar túlnőhet. Egy extenzív erdőkertben ez előny, de ha egy érzékenyebb, lassabban fejlődő növény mellett jelenik meg, érdemes ritkítani.

Leveles kel (Nero di Toscana)
Haszonnövény, de díszként is szép, az eddigiek közül ez a kedvencem.
A kertemben jelenleg négy tő van belőle, mindegyik több, mint egyéves már. Idén nyáron egyáltalán nem öntöztem őket, egy csepp vizet sem kaptak.
A szárazságot leszámítva sem volt könnyű dolguk: poloskák és földibolhák is szívogatták őket, ezért néhányszor fahamuval hintettem be őket. Ennek ellenére tavasszal és ősz elején is bőségesen lehetett szedni róluk.
A leveles kel jó példa egy erdőkerti haszonnövényre: nemcsak termést ad, hanem kevés törődéssel is megél.
Ha érdekel még egy másik módszer a földibolhák kordában tartására, arról ebben a bejegyzésünkben olvashatsz. Emellett ha saját vetőmagot szeretnél fogni egy leveles kelről, vagy más káposztafélékről, lépésről-lépésre leírtuk, hogy hogyan teheted ezt meg.

A négy növény sikeréhez természetesen hozzátartozik több külső tényező is.
Talajtakarás: A talaj felszínén lévő mulcsréteg vagy élő talajtakaró (erdei szamóca) védi és sokáig nedvesen tartja a talajt, ez különösen a gyűszűvirágnál látszott, amely a barackfa körüli vastag komposztmulcsban különösen jól érezte magát. Ebben az írásunkban részletesen kifejtjük a mulcsozás technikáját és jelentősségét is.
Árnyék: A fásszárúak lombja, vagy akár egy épület árnyéka szintén védelmet, takarást biztosít. Egy erdőkertben ezért nem pusztán a lágyszárú növényekről érdemes gondolkodni, hanem fontos megtervezni azt, hogy hogyan működhetnek együtt a szintek.
Kevés beavatkozás. A leveles kel esete mutatja, hogy a kártevők ellen nem mindig kell nagy erőkkel fellépni: néha egy kis fahamu és némi türelem elég, a rendszer pedig megtalálja az egyensúlyát. Ez a permakultúra egyik alapgondolata: ahelyett, hogy minden növénynek külön gondoskodnánk a vízről, olyan környezetet építünk, amely maga tartja meg a nedvességet.
Egy aszályos nyár után a kert őszintén megmutatja, mi vált be.
Ha alaposan megfigyeljük, hogy nálunk mi működött, és nyitottak vagyunk arra, hogy új növényeket is kipróbáljunk, vagy akár újragondoljuk az elhelyezésüket, társulásaikat, jelentősen jobb kilátásokkal nézhetünk a jövő év elé.



Hozzászólások