Mit tehetünk aszály idején?

Sokunk számára sokkoló, szinte apokaliptikus szárazságot hozott az idei év. A változékony, esős-hűvös tavasz helyett forró, száraz, gyakorlatilag júliusi időjárással találkozhattunk már áprilisban is. A helyzet nem véletlenül ilyen súlyos: az emberiség nagy léptékű üvegház-hatású gázkibocsátása, és helyben pedig a fenntarthatatlan vízgazdálkodás és mezőgazdaság hatása ér egybe, és erősíti fel egymást. Azonban a helyzet korántsem reménytelen.

A permakultúrás adaptív erdőkertben számos lehetőség van enyhíteni, mérsékelni az aszály lokális hatását, és lélegző erdőnk széndioxid-megkötő ereje pedig, még ha igen szerény mértékben is, de részt vesz a klímaváltozás hatásainak mérséklésében.

Fontos, hogy nem egy nagy, hanem sok apró megfelelő döntésből, önmagában akár jelentéktelennek tűnő részletekből áll össze erdőkertünk adaptivitása. Komplex problémára komplex a megoldás is.

erdőkert május elején

I. A talaj

A vizet elsősorban a talajban kell tárolnunk, nem ciszternákban, víztározókban, vagy kutakban. Ehhez azonban az kell, hogy a talaj képes legyen a ritkán, hirtelen, hatalmas mennyiségben lezúdúló víz felvételére és eltárolására, hogy a szerkezete megfelelő legyen. Ennek érdekében két, egymást kiegészítő, fontos lépést tehetünk:

a, ne bolygassuk a talajt

b, takarjuk mulccsal, és/vagy hagyjuk, hogy élő növényzettel borítsa be önmagát

őszi, mulcsozott talaj

Ha felszántjuk, vagy felássuk a talajt, azzal fegyorsítjuk a párologtatását és a struktúráját is romboljuk. Ezért lehetőleg ne, vagy csak sekélyen, kis léptékben, indokolt esetben alkalmazzunk ilyen művelési módot.

II. A növényzet

A talajt folyamatosan borító növényzet segít a talaj vízmegtartó képességének fenntartásában és javításában, valamint a forróságban különösen értékes harmat felfogásában. Rövid távon arra törekedjünk, hogy ne vágjuk le, ne kaszáljuk tavasszal a talajt borító évelőket, és a felnőtt fáinkat se metsszük meg túlságosan. Jobb egy kócos, de zöld gyep, mint egy kiszikkadt, barna sivatag!

vadvirágos rét

A másik, amit hosszútávon tehetünk, az az, hogy olyan növényeket választunk az erdőkertünkbe, amelyek ellenállóak a szárazságnak, és a hőséget is elviselik. Ilyenek például a különböző juhar- és kőrisfajták, a naspolya, húsos som, bodza, füge, jujuba. A veteményesben is érdemes olyan növényekhez fordulni, amelyek jól bírják, sőt, élvezik is a száraz, forró időt, mint például a tökfélék, csicseriborsó, chilipaprika, amaranth vagy az édesburgonya.

sütőtök a kerítésen

III. Alapos, holisztikus szemléletű tervezés

Azt, hogy a kertünkben hol és hogyan érdemes megfogni az esővizet, milyen ellenálló fajokat érdemes ültetni, és hogy hogyan lehet kihasználni a legjobban a hely adottságait, csak alapos, holisztikus szemléletű tervezéssel lehet igazán jól felmérni.

Ha megértjük a talaj tulajdonságait, a mi tájunkra jellemző éves csapadékeloszlást, és a domborzat sajátosságait, akkor hatékonyan tudunk lépni a kertünk érdekében. Egy oda nem illő fafajjal, vagy vezetékes vízzel történő folyamatos öntözéssel nem lehet igazán adaptív a kertünk, de ha megtaláljuk a megfelelő növénytársulásokat, és valóban fenntartható infrastruktúrát is alakítunk ki, ahol megvan a mozgásterünk egy, a mostanihoz hasonló aszály idején, akkor nincs mitől tartanunk.

tölgyfacsemete a fűben