Várhat még az a fűnyírás!

virágba borult kert - Varga Erzsébet képe

Az idei húsvét sok napsütéssel és meleggel érkezett meg, bőven szárba szökkent a fű, de közte növekedő hagymás virágok, és egyéb korai növények színes jelenléte talán még szembetűnőbb. Ezek a növények arra szakosodtak, hogy a gyökérrendszerükben elraktározott tápanyag segítségével az elsők között bukkanhassanak fel tavasszal. Ebből két nagy előnyük is származik: hozzáférnek a lombtalan fák miatt ilyenkor különösen bőséges napfényhez, és a lelkes, éhes beporzók első hullámához.

a fű és tyúkhúr között piros árvacsalán és fürtös gyöngyike - Varga Erzsébet képe

A permakultúrás erdőkertben ezek a növények felbecsülhetetlen esztétikai, élelmezési értékűek, az élelemerdő növénytársulásainak elengedhetetlen tagjai. Gyakran védettek is.

gyermekláncfű és gyöngyike - Varga Erzsébet képe

ernyős sárma a fű között -Varga Erzsébet képe

Az egyenyesre nyírt gyep hamis ideálja azonban tönkreteheti mindezt, a sarjadó, esetleg egyenetlenül, csomókban növő fű arra ingerelheti a kertészt, hogy rögtön nekiessen a fűnyíróval, virágok ide vagy oda.

Ne tegyük!

Amellett, hogy magunkat legalábbis egy gyönyörű látványtól, a veszélyeztetett beporzókat pedig az életadó nektártól fosztjuk meg, hozzájárulunk a talaj kiszáradásához is, és radikálisan csökkenthetjük a kertben megjelenő növények sokszínűségét. Várjunk még, és ha füvet nyírunk, azt szakaszosan, és csak ott tegyük, ahol mindenképpen szükséges.