Goji cserje nevelése magról - Palántanapló IV.
- Ferenc Réder
- ápr. 21.
- 2 perc olvasás
A goji bogyó egy ízletes, jellegzetes, hosszúkás alakú, piros gyümölcs. Eredetileg Kelet-Ázsiából származik, napjainkban is Kínában termesztenek belőle a legtöbbet. Szárított vagy aszalt formában számos üzletben elérhető, vitamintartalma miatt különösen keresett étel, de kevesen tudják, hogy a mi klímánkon is megterem, sőt, kifejezetten kedveli a száraz, napos környezetet.
A következőkben azt mutatom be, hogy hogyan lehet boltból vásárolt gojibogyókból kis cserjékhez jutni, amelyek aztán a permakultúrás erdőkert hasznos elemei lehetnek. Nem túl bonyolult folyamat, ha szeretnél te is egy saját gojibokrokat, bátran vágj bele!
Ahogy látszik, rengeteg mag található minden egyes bogyóban, és akár mindegyikből lehet egy új gojibokor! Az adaptív, permakultúrás erdőkertben nagyon szeretjük az ilyen életerős, sokasodni vágyó növényeket.
Nincs más dolgunk, mint néhány szép szemet kiválasztunk, és elhelyezzük őket egy kis cserépben, a fent látható módon. Nagyjából egy centiméter földdel betakarjuk őket, nedvesen tartjuk, és várunk.
Egy-két hónappal később már szépen meglevelesedett kis palántáink lehetnek, kiültetésre készen. Óvatosan fordítsuk ki őket a cserépből, és válasszuk szét őket.
Miután kiszedtük őket, jöhet az utolsó feladat: a kiültetés. Mivel elég aprók és érzékenyek még ilyenkor, fontos, hogy minél gyorsabban tegyük ezt meg, és minél nedvesebb talajba helyezzük el őket. Én a nagyobbakat különválasztottam, de a kisebbeket csoportosan, hármasával-négyesével ültettem el. Ha mind megmaradnak, majd kiválasztom közülük a legerősebbet.
Ültetés után már nem kell mást tenni, csak várni, esetleg öntözni a szárazabb időszakokban. Ha minden jól megy, két év múlva a permakultúrás erdőkertből már szüretelhetünk néhány piros, ízletes gojibogyót.
Hozzászólások