Élelem az erdőkertből

Zamatos erdei tál (Lelkes Zoltán képe)

"Akkor lehetünk csak igazán biztonságban, ha a konyhaablakunkon át láthatjuk az élelmünket növekedni, és a barátainkat dolgozni a közelben."

Bill Mollison

A fenti idézet remekül összefoglalja a permakultúra egyik fő célját és értelmét. A valódi egzisztenciális biztonság úgy jöhet létre, ha az élelem és a szociális kapcsolatok helyben könnyen elérhetők. Ez a jelenlegi helyzetben egyre érezhetőbb, és valószínűleg a fontossága csak növekedni fog.

Ha biztonságot szeretnénk az élelmünkkel kapcsolatban, látnunk kell, hogy hol, milyen körülmények között terem meg, szomszédságban, közeli ismeretségben kell élnünk az adott növénnyel, állattal, vagy gombával, és egyszerűen, közvetlen úton kell hozzájutnunk. Ez elsőre sokszor bonyolultnak tűnhet, egy nagy farmot, sokféle állatot, és rengeteg munkát képzelünk rögtön a "konyhaablakon" túlra.

És ez gyakran így is van.

De mi van, ha csak két-három fát, pár bokrot látunk, az avarban, vagy néhány kidöntött rönkön felbukkanó gombát, esetleg néhány kapirgáló tyúkot, vagy fürjet? Egy kis permakultúrás erdőkertet?

Sőt, mi van, ha mindez már eleve ott van a konyhaablakunkon túl, csak nem megfelelő hozzáállással nézünk ki rajta?

Ha csak kicsit kellene átrendezni a meglévő növényzetet, és felfedezni az eleve ott növekedő, a helyi mikroklímához és talajtípushoz alkalmazkodó vad bőséget?

Nézzünk ki azon a konyhaablakon! És álmodjunk oda egy permakultúrás erdőkertet!