Palántanapló I.
- Ferenc Réder
- febr. 21.
- 2 perc olvasás
Ahogy elkezdődik a február, én már általában tűkön ülök, hogy elkezdhessek végre vetni, újra végigkövetni egy csírázó mag útját kis halványzöld hajtástól a kifejlett növényig. Ez teszi számomra tavasszá a tavaszt, izgatottsággal és várakozással tölt el, és lehetőséget ad arra, hogy már akkor "kertészkedhessek," amikor odakint még édeskevés ilyen jellegű munka van.
De ez a lelkesedés két buktatót is hord magában:
1, túl korán vetek el növényeket, amik aztán emiatt nem lesznek életerősek
2, túlbonyolítom a saját dolgomat
Így megfogadtam, hogy idén visszafogom magam, és februárban csak néhány különleges, hosszú időt igénylő növényt kezdek el elültetni, hajtatni.
Ezek közül most két növényt, a gyömbért és az édesburgonyát fogom bemutatni. Mindkettő régi vágyam, és elméletileg az én permakultúrás kertemben is alkalmas lehet számukra a talaj és a klíma is.
Idén egy internetről ellesett módszert használok: tejesdobozból készítem el a tartóedényt és nem vízbe, hanem ültetőközegbe helyezem el a gumókat. A doboz alakja tökéletes, se nem túl nagy, se nem túl kicsi az édesburgonyához és a gyömbérhez, a tiszta ültetőközegben pedig talán könnyebben és erőteljesebben gyökereznek meg majd a gumók.
A körbevágott dobozt feltöltöm ültetőközeggel, és a gyökereket úgy helyezem el benne, hogy csak félig temesse el őket.
Napos, meleg helyre teszem őket, és rendszeresen, kis mennyiségű vizet adok nekik. Az a tapasztalatom, hogy az ilyen gumók különösen kényesek a túlzott nedvességre, könnyen berohadhatnak vagy megpenészedhetnek. Nincs más hátra, mint várni.
Ha érdekel, hogy hogyan készítettem ültetőközeget, arról itt olvashattok bővebben:
És arról, hogy ezután mi történik majd a gyömbérrel és az édeskrumplival, illetve még sok más növénnyel, arról a következő palántanaplókban olvashattok majd!
Mint mindig, ha kérdésetek vagy tapasztalatotok van a témában, nagyon szívesen fogadjuk.
Jó palántázást!
Hozzászólások