Ahogy elkezdődik a február, én már általában tűkön ülök, hogy elkezdhessek végre vetni, újra végigkövetni egy csírázó mag útját kis halványzöld hajtástól a kifejlett növényig. Ez teszi számomra tavasszá a tavaszt, izgatottsággal és várakozással tölt el, és lehetőséget ad arra, hogy már akkor "kertészkedhessek," amikor odakint még édeskevés ilyen jellegű munka van. De ez a lelkesedés két buktatót is hord magában: 1, túl korán vetek el növényeket, amik aztán emiatt nem lesznek

A permakultúrás veteményeskert márciusban nagynak, májusban pedig már igen szűkösnek tűnik. Ahogy halad előre az év, egyre több növény kezd el növekedni, egyre nagyobb, dúsabb lesz minden, és ha oldalirányban már elfogy a hely, érdemes fölfelé terelni a futásra hajlamos növényeket egyszerű hálók, zsinegek és karók segítségével. Megemelhetjük így a paradicsomot... és az uborkát... és persze a babot... és a sütőtököt is! Egyszerű, akár már eleve adott támrendszerek használatáva

saláta, rukkola, spenót, petrezselyem Az adaptív kertben nem kell sok ahhoz, hogy újévkor és karácsonykor is legyen friss, zamatos zöldség a telítőbb, hagyományos ételek mellé: 1, jól időzített vetés (petrezselyem márciusban, saláta szeptember végén, rukkola és spenót október elején) 2, jó minőségű, friss vetőmag 3, egy fakeret, egyszerű műanyag lemezzel borítva (coldframe) 4, tápanyagban dús, egészséges talaj 5, permakultúrás elvek alapján tervezett, télen is napfénnyel ellá