Mit kezdjünk a permakultúrás kertben a vakondtúrásokkal?

A vakond a kert ökoszisztémájának szerves része: föld alatti ragadozóként szabályozza a talajélet fejlődését, és járataival nagyban hozzájárul a talaj egészségéhez, levegőztetéséhez és víztartó képességének javításához. Ráadásul a különböző talajrétegek finom elkeverését, minőségjavítását is elvégzi.

Mégis, amikor munkájával egy hónapokon át nevelt palántát, vagy facsemetét fordít ki, "beleszólva" az alaposan kitalált kertünk rendszerébe, teljesen érthető az az impulzus, hogy szabaduljunk meg tőle.

Főleg, hogy általában pont ott túr, ahol a talaj lazább, nedvesebb, magas szervesanyag tartalmú, tehát azokon a területeken, amelyekbe kertészként sok energiát és elvárást helyezünk.

vakondtúrás

Érdemes ilyenkor egyet hátralépni, és felmérni a helyzetet: mennyit, hol, és mikor túr. Az esetek többségében véleményem szerint érdemesebb elfogadni a jelenlétét és a munkáját, hiszen a kert területének csak a töredékére van destruktív hatással, az előnyei pedig számottevőek.

Sőt, ha akarjuk, még konkrét hasznot is hajthatunk a kis kertekből, amiket létrehozott.

vetésre váró zöldbab mag

Gyulai Iván gondolata alapján a vakondtúrások friss földjébe babot, borsót, tököt, vagy mángoldot szoktam vetni. A nedves, puha földben hamar kikelnek, és kis zöldségszigetekként kezdenek el működni a permakultúrás veteményesben. Nekem leginkább a bokorbab vált be, az utóbbi időben önmagában nem is ültetek, mindig a kertben létrejövő résekbe, felszabadult talajfelületek vetésére használom őket.

négy-öt babszem ültetése a túrás szélébe

Pro Tipp: fontos, hogy ne a vakondturás legtetejébe, hanem inkább az oldalába vessük el a magot. A vakond gyakran végigjárja, tisztogatja járatait, és ilyenkor a meglévő túrások tetején át is nyom ki újabb földet. A túrás oldalába vetett mag jóval nagyobb eséllyel marad meg.

a vakondtúrásból kikelő bab

Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor muszály vakondriasztót, vagy más, humánus módszert használni a vakondok visszaszorítására, a csapdázás vagy a mérgezés viszont semmiképpen nem jó gyakorlat.

Személyes tapasztalataim szerint vakond jelenléte nagyon sokat tud tanítani, segíteni abban, hogy el tudjam fogadni azt, ha nem minden úgy alakul a kertemben, ahogy én azt elképzeltem.

Fontos, hogy az elsőre kellemetlen dolgoknak is fel tudjuk fedezni a hasznát, meg tudjuk tanulni akár értékelni is: permakultúrás kertészként fontos, hogy ne csak a kertünk legyen adaptív, hanem mi magunk is.