Magfogás egyszerűen III. Mángold
- Ferenc Réder
- Aug 17
- 1 min read

A mángold az egyik, ha nem a legellenállóbb, a nyári hőségben és szárazságban is nagy sikerrel termeszthető levélzöldség, nekem az egyik személyes kedvencem. Főzeléknek megpárolva, tejszínes zöldséglevesbe, vagy vaskos ereit kivágva akár nyers salátaként is fogyasztható, de erőteljes, bőséges növekedése akár állati takarmányozásra is alkalmassá teheti. Kétnyári növény, az első évben leveleket és tiszteletre méltó karógyökeret növeszt, a másodikban pedig szárat, és rengeteg magot. Legközelebbi rokona a cékla, melyről szintén pontosan ugyanígy foghatunk magot.

Az első dolgunk tehát, hogy néhány jól megtermett, egészséges tövet bent hagyunk a földben áttelelni. Érdemes olyan helyet találni nekik, ahol burjánzásukkal nem takarnak le más, értékes növényeket.

A magok a magszáron fürtökben nőnek. Meg kell várni, amíg meg nem érnek és ki nem száradnak, majd egy szélesebb tálba morzsolva össze is gyűjthetjük őket.

Mint a körömvirágnál, itt is akár rögtön elszórhatjuk a magokat, és jó eséllyel várhatunk jövőre itt is- ott is felbukkanó mángold növényeket. De ha biztosra akarunk menni, érdemes száraz csomagolásba, dobozba, vagy befőttesüvegbe eltárolni, és csak tavasszal, a fagyok elmúltával vetni el őket. Ezzel megelőzhetjük, hogy már az első évben szárba szökkenjenek a korai fagyok miatt, és jobban ellenőrizhetjük, tervezhetjük a kertet.

A magok viszonylag nagyok, könnyen vethetőek. Érdekesség, hogy a céklához hasonlóan a mángoldnál is kikelhet több külön növény is egyetlen magból. A túl sűrűn növő töveket érdemes kiegyelni, és zsengén, baby-green-ként elfogyasztani.



Comments