A tavasz íze

korai szüret: árvacsalán, tyúkhúr, kígyóhagyma (Lelkes Zoltán képe)

Kora tavasszal sokszor érződhet még üresnek a permakultúrás erdőkert. A fákon még lomb sincs, nem hogy termés, a tavalyi gyökérzöldségekből már nem maradt sok, és az egynyáriak túlnyomó többsége vagy védelmet (fóliasátor, melegház), vagy még a hideg talaj miatt későbbi vetést igényel.

Pedig az első termés már ott zöldell az orrunk előtt, csak nem vesszük észre, nem ismerjük fel, vagy csak gyomként azonosítjuk!

Hiszen nő már a tyúkhúr (Stellaria media), a pitypang (Taraxacum officinale) levelei is kezdenek kibújni, de ott van a piros árvacsalán (Laminum purpureum), a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium), a mezei sóska (Rumex acetosa), a kígyóhagyma (Allium scorodoprasum) és a kora tavasz sztárja, a medvehagyma (Allium ursinum). Ezek a növények minden permakultúrás erdőkert társulásainak kötelező tagjai, a tyúkhúr, a pitypang és az árvacsalán általában magától is megjelenik, a sóskát és a medvehagymát pedig nagyon egyszerűen, magról illetve hagymáról lehet szaporítani. Ha egyszer megtelepedtek, nem kell velük különösebben foglalkozni, csak szüretelni.

Ez pont ilyenkor, kora tavasszal éri meg a legjobban, mert a friss, új hajtásaik most a legzsengébbek. A talaj egész télen töltekezett tápanyaggal, és ezek a növények, akik arra szakosodtak, hogy elsőként, még a lombosodás előtt megjelenjenek, tele vannak antioxidánsokkal, vitaminnal, és egyéb jótékony anyaggal.

Később, amikor már melegebb, szárazabb az idő, és a kilombosodott fák is árnyékolják őket, akkor már vagy nem is lehet őket szedni, vagy nehezebben elkészíthetőek, az ízük is nyersebb, kesernyésebb.

De hogyan is készítsük el őket?

zöld főzelék (Lelkes Zoltán képe)

Alapvetően két irány van: az egyik a nyers saláta, a másik pedig a szósz-jellegű ételek.

A saláta a legegyszerűbb, és talán a legegészségesebb is. Alaposan megmossuk és összekeverjük a fent említett növényeket, és nyersen fogyasztjuk el, így semmi nem vész el a vitaminokból és az egyéb értékes beltartalomból, ami egyébként rendkívüli koncentrációban van jelen ezekben a növényekben.

De azért elég "vad" ízük tud lenni önmagukban, érthető, ha valakinek sok a pitypang kesernyéssége, vagy a tyúkhúr intenzív zöld íze. Erre a legjobb megoldás egy jó saláta öntet: finom olaj, gyümölcsecet, és méz. Ezzel megszelidíthetjük és ki is emelhatjük a zöldségek ízeit.

A másik út a szószok-főzelékek világa.

Itt számos opciónk van: tésztaszószok, lasagne-k, quische-k, és a hagyományos főzelékek irányába is elmehetünk. Itt nincs általános recept, az adott ételekhez szükséges előkészítéssel és fűszerezéssel általában sikerrel járunk.

Általában, ha egy receptben spenót van, azt egyszerűen csak cseréljük tyúkhúrra, árvacsalánra (vagy sima csalánra majd a nyáron), sóskára, vagy ezek keverékére, és tegyük azt, amit a recept előír. Tápláló, fűszeres, egészséges eredményre fogunk jutni!

Az ehető erdőkertben talán a legfontosabb kézség, hogy jól ismerjük az ott növő lényeket, az életük körforgását, igényeiket, és azt is, hogy hogyan adhatnak nekünk élelmet.

Nektek van kedvenc kora tavaszi kerti receptetek? Milyen vad növényeket fogyasztotok szívesen?

Tanuljunk egymástól, és a természettől!