Télen, ahogy megrövidülnek a nappalok, megérkeznek a fagyok, a veteményeskert gyakran ágrólszakadt, kiürült, szomorú látványt nyújt. És olyan messze még a tavasz! Hajlamosak vagyunk ilyenkor megfeledkezni a kertről, ahol tavasszal, nyáron és ősszel olyan szívesen tartózkodtunk. És igen, jobb is ilyenkor bent lenni, pihenni, tervezni a jövő évet... de csak miután elvégeztük az egész év legfontosabb, legegyszerűbb, és talán a legszebb feladatát: a talajtakarást. mulcsozás folyamatban A talajtakarásnak, másnéven mulcsozásnak számos formája, és számos előnye van. A lényege az, hogy a talajt soha nem ássuk, nem forgatjuk, hanem valamilyen szerves anyaggal beborítjuk. Ezzel védjük a kiszáradástól, a szétázástól, a fagytól, és tápanyagokat juttatunk bele. A permakultúrás módszerek közül ez az egyik legalapvetőbb, fontos szerepe van az erdőkertek kialakításában is. Számos elterjedt módja, iskolája van a mulcsozásnak, nálunk Gyulai Iván a leghíresebb, méltán tisztelt úttörője. Előnye, hogy hatékonyabb, környezetbarátabb, és egyszerűen jobb, mint a hagyományos ásás. Hátránya a nagy nyersanyag igény. A biztos mulcs-recepteknél, amelyekből bőséggel lehet találni az interneten, számomra sokkal fontosabb az elv: szerves anyaggal lehetőleg teljesen beborítani a talaj felszínét. A mélység is fontos, de ha az a kérdés, hogy egy négyzetméteren negyven centi, vagy inkább tíz négyzetméteren négy centi vastag mulcs legyen, egyértelműen az utóbbi a válasz. falevéllel körberakott mustár Az utóbbi években nagyapám egyik kedvenc mondása vált legfontosabb mulcsozó elvemmé: "Azt vedd fel, amit mások eldobtak!" Nem érdemes drágán vett, friss, értékes szénát vagy szalmát elteríteni, azt kell használni, ami elérhető, és mások számára hulladék. Ez a permakultúrás szemlélettel is megegyezik. A legbőségesebb nyersanyag az én környezetemben egyértelműen a lenyírt fű, és a falevél. a lelőhely Természetesen nem jó, hogy az emberek összegereblyézik és kihordják a fáik alól a leveleket. Akivel találkozom, próbálom is meggyőzni, hogy hagyja nyugodtan a fák alatt, vagy csináljon belőle otthon komposztot, de erre sajnos kevesen vevők. Egy szebb jövőben, mikor majd mindenki rájön, hogy mekkora értéket távolít el jó sok munkával a kertjéből, és már nem hozza ki, akkor majd új mulcs után kell néznünk nekünk, bolondos permakultúrásoknak. De addig is vegyük fel, amit eldobnak, és hozzunk létre belőle valami értékeset! aranybánya A közhiedelemmel ellentétben gyakorlatilag minden levél (a dió is) szinte minden mennyiségben jól használható. Én nagyjából húsz-harminc centi vastagon borítom be a kertet, ami tavaszra öt centivé zsugorodik. Nem kell felaprítani, nem kell átforgatni, csak ha valahol nagyon betömörödik. egy rakomány Hasznos lehet nekünk, permakultúrás kertészeknek is ökológiai gazdálkodókként, állattartóként gondolnunk magunkra: a mi jószágunk a föld, és a benne élő giliszták, rovarok, gombák, ezernyi sok lény. Ilyenkor, késő ősszel kell megetetnünk, és betakarnunk, hogy jól érezze magát jövő évben, és sok terméssel hálálja meg a törődést, adaptálódjon váljon az adott év körülményeihez. Végső soron mindegy lesz, hogy paradicsomot, babot, vagy céklát ültetünk majd bele, és milyen fortélyokkal igyekszünk segíteni őket, a talaj egészségén és erején fog múlni a legtöbb az adaptív kertben. a melegágyat is remekül szigeteli Bár elsőre talán szokatlan látvány, szerintem szép is egy falevéllel bebugyolált kert. Ásványi anyagok, a szén-nitrogén arány és szerkezet szempontjából is remek nyersanyag, arról nem is beszélve, hogy remek telelőhely számos ízeltlábú számára. Sőt, nálam rendszeresen telelnek sünök is a mélyebb avar alatt, tavasszal vigyázni is kell, nehogy túl korán felriasszam őket. Egyszerű, de nagyszerű erőforrás az ehető kertben! ebből... lesz ez!

Gondolkodtál már azon, hogyan nőnek ki a hatalmas tölgyfák az erdőben? Nem feltétlenül precízen elültetve, gondosan locsolva indul minden. A természetes módszerek néha a legegyszerűbbek és leghatékonyabbak! Inspirálódjunk a mókusoktól és a szajkóktól! Ezek a szorgos kis állatok valójában a tölgyfák legjobb ültetői, illetve vetői. Ösztönösen gyűjtik és elrejtik a makkokat a téli ínséges időkre. Gyakran megfeledkeznek egy-egy elrejtett kincsről, ami így lehetőséget kap arra, hogy gyökeret eresszen, és idővel új fává cseperedjen! Az általam gyűjtött magok az idei vetésre: dió, tölgymakk, vadalma, galagonya. Hogyan fordíthatod magad hasznára a természet erejét? Ne csak facsemetében gondolkodj! Ha szeretnél ehető erdőkertet, próbáld ki ezt az egyszerű, "szajkó-módszert" gyümölcsökkel és magokkal: Gyűjts be magokat és gyümölcsmagokat: Keress például makkot, diót, gesztenyét, vagy akár alma, körte, cseresznye és szilva magokat. Szórd el vagy ásd el: Egyszerű módszer: Csak szórd el a magokat a kiválasztott területen, különösen a kisebb magokat (pl. bogyósok). Elásásos módszer: Áss egy kis lyukat (néhány centiméter mélyet), helyezd bele a magot vagy a makkot (célszerűen 2-3 darabot, ha a csírázás bizonytalan) és takard be földdel. A nagyobb, keményebb héjú magoknak (dió, makk) ez a legjobb. Miért működik ez az ehető erdőkertben? Természetes védelem: A föld réteg megvédi a magot a kiszáradástól, a madaraktól és rágcsálóktól (persze, ha szerencséd van és nem találják meg mindet). Csírázási idő: A magok "megérzik", mikor jön el az ideális idő a csírázásra (pl. átvészelik a hideg telet, amire szükségük van). Azok a magok kelnek majd ki, amelyeknek a körülmények ideálisak. Azonnal azzal a talajjal találkoznak, ahol fel is nőnek. A gyökerük is azonnal elindulhatnak az ideális irányba, nincsenek visszametszve, vagy konténerbe kényszerítve. Így sokkal vitálisabb fák lehetnek a kertedben és még költséghatékony is. Nem kell pénzt költened drága facsemetékre! Ráadásul az így vetett fák pár év alatt utolérik az ültetett drága csemetéket. Fontos Mindig csak olyan magokat és gyümölcsöket ültess/szórj el, amelyek helyiek és megfelelnek a terület éghajlatának és talajának. Ne okozz kárt azzal, hogy invazív fajokat terjesztesz! Ahelyett, hogy kidobnád a gyümölcsmagokat, add vissza őket a természetnek!

Ahogy elkezdődik a február, én már általában tűkön ülök, hogy elkezdhessek végre vetni, újra végigkövetni egy csírázó mag útját kis halványzöld hajtástól a kifejlett növényig. Ez teszi számomra tavasszá a tavaszt, izgatottsággal és várakozással tölt el, és lehetőséget ad arra, hogy már akkor "kertészkedhessek," amikor odakint még édeskevés ilyen jellegű munka van. De ez a lelkesedés két buktatót is hord magában: 1, túl korán vetek el növényeket, amik aztán emiatt nem lesznek életerősek 2, túlbonyolítom a saját dolgomat Így megfogadtam, hogy idén visszafogom magam, és februárban csak néhány különleges, hosszú időt igénylő növényt kezdek el elültetni, hajtatni. Ezek közül most két növényt, a gyömbért és az édesburgonyát fogom bemutatni. Mindkettő régi vágyam, és elméletileg az én permakultúrás kertemben is alkalmas lehet számukra a talaj és a klíma is. Idén egy internetről ellesett módszert használok: tejesdobozból készítem el a tartóedényt és nem vízbe, hanem ültetőközegbe helyezem el a gumókat. A doboz alakja tökéletes, se nem túl nagy, se nem túl kicsi az édesburgonyához és a gyömbérhez, a tiszta ültetőközegben pedig talán könnyebben és erőteljesebben gyökereznek meg majd a gumók. a doboz, aminek az egyik oldalát körben levágom a kiszemelt édesburgonya a gyömbér-rizóma A körbevágott dobozt feltöltöm ültetőközeggel, és a gyökereket úgy helyezem el benne, hogy csak félig temesse el őket. elültetve a gyömbér... és az édesburgonya is! Napos, meleg helyre teszem őket, és rendszeresen, kis mennyiségű vizet adok nekik. Az a tapasztalatom, hogy az ilyen gumók különösen kényesek a túlzott nedvességre, könnyen berohadhatnak vagy megpenészedhetnek. Nincs más hátra, mint várni. Ha érdekel, hogy hogyan készítettem ültetőközeget, arról itt olvashattok bővebben: https://www.adaptivkert.hu/post/kert%C3%A9szkedj%C3%BCnk-f%C3%B6lfel%C3%A9 És arról, hogy ezután mi történik majd a gyömbérrel és az édeskrumplival, illetve még sok más növénnyel, arról a következő palántanaplókban olvashattok majd! Mint mindig, ha kérdésetek vagy tapasztalatotok van a témában, nagyon szívesen fogadjuk. Jó palántázást!

Számomra nem csupán az egészségesség a fontos, amikor saját magunk által termelt, természetes, sőt lényegében vad ételeket ehetek. A vad ízek szeretete mellett, különösen felemelő, hogy úgy érzem, minden íz, illat és zamat ajándék, amivel az élelemerdőm, erdőkertem meghálálja, hogy nem gyep, hanem élővilág burjánzik a területemen. Idén az első ilyen vad reggelimben shiitake gomba, zamatos turbolya, medvehagyma, árvacsalán és tojás volt, amit magunk őrölte gabonából készült kenyérrel ettem meg. Minden lépés, minden szüret és minden gyűjtés olyan élmény, amit a permakultúra nélkül ma nem élhetnék át!

A gombaoltás időtlen cselekvés. Dolgozni az élő anyaggal, ami át meg átszövi a múltat, titokzatos élmény. A körfogás örök, és mi ebben a körforgásban fontos szerepet játszhatunk. Megakaszthatjuk, ha nem fenntartható életet élünk és elősegíthetjük, ha a természettel vagyunk. Itt éppen egy shiitake totemet készítek. Türelemjáték ez. Ha a lombok árnyékára és az időjárásra hagyjuk a segítséget, akkor akár egy évbe is telhet, mire az első termőtesteket megpillanthatjuk. Hiszem, hogy ha az erdőben valódi rönkökön és nem műanyagban faforgácson, vagy egyéb közegen termesszük a gombát, finomabb és egészségesebb, de legfőképpen igazibb termést kapunk.

Ugye nálad is megjelentek a levéltetvek? Sárgásak, vagy pirosasak a levelek és deformáltak, hátukon megannyi fekete vagy színtelen miniatűr bogár? Akkor most mit érdemes tenni? Nyugalom! A legtöbb esetben a levéltetvek nem okoznak komoly kárt a fáknak. Ha jól választottál és rezisztens fád van, a fa ellenáll a fertőzéseknek is. A kár nem jelentős, kivéve ha rovarirtózol. Ahogy Székely Gyömbér (biokiskert) mondja, olyanok ezek a levéltetvek, mint plakton a tengeri élővilágban. Mindenféle rovar táplálkozik velük,hatalmas táplálkozási lánc épül rájuk. Ha túlszaporodnak, akkor jön majd a ragadozók, például a katicabogarak felmentő serege. Ha esetleg nem tudnák visszaszorítani a jótékony ragadozó vagy parazita rovarok a tetveid, akkor azon gondolkodj, hogyan tudsz a kis barátaidnak még több élőhelyet és téli áttelelőhelyet biztosítani a kertedben? Legvégső esetben használj ökológiai gazdaságban engedélyezett környezetbarát szelektív szereket.

„A tudósok valaha úgy tartották, hogy a mezőgazdasági forradalom nagy előrelépés volt az emberiség számára. … Mindez azonban kitaláció. … A vadászó-gyűjtögető emberek izgalmasabban és változatosabban töltötték az idejüket, és kevésbé fenyegette őket az éhezés és a betegség. A mezőgazdasági forradalom természetesen megnövelte az emberiség rendelkezésére álló élelem összmennyiségét, a több étel azonban nem jelentett sem jobb étrendet, sem könnyebbséget. Jelentett azonban népességrobbanást és elkényeztetett elitet. Az átlagos földművelő többet dolgozott az átlagos gyűjtögetőnél, és cserébe rosszabb étrendet nyert. A mezőgazdasági forradalom a történelem legnagyobb csalása volt. … Ki volt ezért a felelős? Nem a királyok, nem a papok, és nem is a kereskedők. Hanem néhány növényfaj, mint például a búza, a rizs és a burgonya. Inkább ezek a növények háziasították a Homo sapienst, mint fordítva.” Harari, Y. N. (2020). Sapiens (Torma Péter, Ford.). Animus. Ökológiai sivatag, környezetszennyező gépesités

A körömvirág az egyik legfontosabb és legszebb növény a permakultúrás kertben, citromtól narancsig terjedő árnyalatával, jellegzetes aromájával, ellenálló természetével egy igazán fontos, hagyományos alkotóeleme a nyári növényzetnek. Kedveli a fényt, de félárnyékos környezetben is jól érzi magát, üde színt vihet az erdőkert peremére is. Magja, bár kissé szokatlan alakú, könnyen begyűjthető és tárolható. Körömvirág a veteményes kertben A körömvirágbokor A növényen többnyire egyszerre virágzó, zöld, és kiszáradt termőrészek is megtalálhatók. Ezek közül kifejezetten a száraz, már elhalt fejeket érdemes óvatosan letépkedni és összegyűjteni, ezzel a növényt további virágzásra, hosszabb vegetációra is késztetjük, és természetesen maghoz is jutunk. A kis félhold alakú magok A magokat egyszerűen szét is szórhatjuk azonnal a kertben, a körömvirág robosztus, ellenálló növény, jó eséllyel kikel közülük pár tő. De ha biztosra akarunk menni, száraz dobozba, lazán lezárt befőttesüvegbe, vagy papírzacskóba csomagolva jól tárolható, áprilisban vethető.

első éves mángold A mángold az egyik, ha nem a legellenállóbb, a nyári hőségben és szárazságban is nagy sikerrel termeszthető levélzöldség, nekem az egyik személyes kedvencem. A permakultúrás kert elengedhetetlen tagja. Árnyéktűrő, az erdőkert zártabb lombkoronáját is kiválóan bírja. Főzeléknek megpárolva, tejszínes zöldséglevesbe, vagy vaskos ereit kivágva akár nyers salátaként is fogyasztható, de erőteljes, bőséges növekedése akár állati takarmányozásra is alkalmassá teheti. Kétnyári növény, az első évben leveleket és tiszteletre méltó karógyökeret növeszt, a másodikban pedig szárat, és rengeteg magot. Legközelebbi rokona a cékla, melyről szintén pontosan ugyanígy foghatunk magot. második éves mángold Az első dolgunk tehát, hogy néhány jól megtermett, egészséges tövet bent hagyunk a földben áttelelni. Érdemes olyan helyet találni nekik, ahol burjánzásukkal nem takarnak le más, értékes növényeket. érésben lévő mángoldmagok: zöld (éretlen), barna (érett) A magok a magszáron fürtökben nőnek. Meg kell várni, amíg meg nem érnek és ki nem száradnak, majd egy szélesebb tálba morzsolva össze is gyűjthetjük őket. teljesen érett, kiszáradt mángold Mint a körömvirágnál, itt is akár rögtön elszórhatjuk a magokat, és jó eséllyel várhatunk jövőre itt is- ott is felbukkanó mángold növényeket. De ha biztosra akarunk menni, érdemes száraz csomagolásba, dobozba, vagy befőttesüvegbe eltárolni, és csak tavasszal, a fagyok elmúltával vetni el őket. Ezzel megelőzhetjük, hogy már az első évben szárba szökkenjenek a korai fagyok miatt, és jobban ellenőrizhetjük, tervezhetjük a kertet. mángold magok A magok viszonylag nagyok, könnyen vethetőek. Érdekesség, hogy a céklához hasonlóan a mángoldnál is kikelhet több külön növény is egyetlen magból. A túl sűrűn növő töveket érdemes kiegyelni, és zsengén, baby-green-ként elfogyasztani.

A jó minőségű vetőmag talán a legfontosabb feltétele annak, hogy egészséges és ellenálló nővényeink, bőséges termésünk lehessen a permakultúrás kertben. Bár elsőre bonyolult vagy piszmogós feladatnak tűnhet, a legtöbb kerti zöldségből elég egyszerűen tudunk magot fogni. Ennek a legfontosabb előnyei a mag frissessége (ami a bolti vetőmagnál nem igazán ellenőrizhető), bőséges mennyisége, és alkalmazkodóképessége, mely azáltal alakulhat ki, hogy évről-évre továbbörökítjük a legszebb, legerősebb növényeink genetikáját. Így gyakorlatilag saját kertünk 'tájfajtáit,' egyedi és különleges zöldségeket hozhatunk létre, melyek az önfenntartó élelemerdő fontos szereplőivé válhatnak. Első lépés: a növények Káposztaféléknél először is egyszerűen annyi a dolgunk, hogy a legszebben fejlődő növényekből szüretelés nélkül bennhagyjunk néhányat, hagyjuk virágozni. Ez a tavaszi ültetésű rukkolánál még az ültetés évében, a leveles kel, karalábé, káposzta esetében pedig a második évben történik meg. Mint minden magfogásnál, így itt is nagyon fontos, hogy az eredeti növények NE hibrid F1-esek legyenek, mert azoknak a magjai teljesen kiszámíthatatlan tulajdonságokat örökítenek tovább. rukkola virága A virágzás után pedig apró hüvelyek jelennek majd meg, ezekben fejlődik a mag. Fontos, hogy miután ezek kialakultak, már ne öntözzük a növényt, hagyjuk, hogy a saját tempójában száradjon ki. megfelelően kiszáradt rukkola a hüvely és a magok Második lépés: a begyűjtés Ha már teljesen kiszáradt a növény, megkezdhetjük a magok begyűjtését. A növények szárát elvágva egy edénybe gyűjtjük a hüvelyeket és a szárakat, ott összetörjük, és eltávolítjuk a nagyobb, elszáradt részeket. finomszövésű hálóval is át lehet szűrni a pelyvát Ezután egy sekélyebb tálban rázogatva, a pelyvát finoman kifújva tisztíthatjuk tovább a magot. Végül érdemes kirakni a napra, hogy kiszáradjon. a kész mag Harmadik lépés: tárolás, felhasználás A friss magot jól szellőző, hűvös, száraz helyen érdemes tartani, papírzacskóban vagy dobozban. Mivel lehet még bennük nedvesség, érdemes időnként átforgatni, átnézni. A káposztafélék magja két-három évig tárolható, de a magfogás után akár azonnal el is lehet vetni. Így az erdőkertünk évelőinek termését értékes egynyári zöldségekkel is gyarapíthatjuk.

permakultúrás erdőkert télen Kint hullik a hó, a fák még bőven alvó állapotban vannak, a permakultúrás erdőkert talaja most issza be a jövő évhez szükséges víz nagy részét, bomlik a sok szerves anyag, lassan-lassan készülnek kibújni a hagymás növények... Ilyenkor jobb, ha mi is kicsit hátralépünk, megfigyelünk, és megtervezzük, hogy idén hogyan fogunk részt venni a kert életében. vidám paradicsomok De hogyan kezdjünk hozzá? A permakultúrás tervezés során először néhány egyszerű kérdést kell feltennünk magunknak: 1, Mire vágyom? Én személy szerint 2026-ban egy gyönyörű, bő termésű, adaptív (leginkább szárazságtűrő), egyszerűen kezelhető, egész évben működő permakultúrás erdőkertre vágyom. 2, Mik az erőforrásaim? Legfontosabb erőforrásom az idő. Tavasszal hétvégente fogok tudni kertészkedni, nyár elején fogok a leginkább ráérni, utána viszont nagy valószínűséggel egy hónapra elutazom. Nyár végén ráérek, ősszel viszont ismét csak a hétvégéken leszek aktív. De a kieső időkben a családom segítségére számíthatok. Fontos erőforrás emellett a vetőmag, a víz, a mulcs, a komposzt, és a megfelelő szerszámok, valamint a termés feldolgozására alkalmas konyha. Ezek szerencsére mind többé-kevésbé a rendelkezésemre állnak. 3, Mi működött tavaly jól? A füge, a bogyósgyümölcsök, a szőlő, a mángold, a cékla, a sütőtök és a krumpli kis erőbefektetéssel, de rendkívül jól termett. A paradicsom, paprika és uborka már több munkát igényelt, de mindkettő bőségesen meghálálta. A levélzöldségek tavasszal és nyáron jól termettek, az őszi- téli időszakban még van hova fejlődni. A borágó és a körömvirág is szépen kikelt. A meztelencsigákkal alig volt probléma. 4, Mi nem működött? Az öregedő gyümölcsfákon (meggy, alma, szilva, barack) mind megjelentek a különböző kórokozók, a termés nem volt az igazi. A káposztafélék nehezen bírták a forróságot és sok hernyó és rovar megtámadta őket. Sok volt a poloska. A babon nem kötődött elég hüvely, a szárazság miatt. A gyökérzöldségek (répa, paszternák) nehezen keltek ki, nem nőttek elég nagyra. Jó lett volna több szín, több virág. 5, Mit szeretnék kipróbálni? Többet ülni, kikapcsolódni a kertben, felrakni egy függőágyat vagy kirakni egy széket. Áthelyezni a babot, édeskrumplit ültetni és padlizsánt, articsókát, spárgát, hálóval védeni a hagymát és a káposztaféléket, új paradicsom támrendszert építeni. Az egész kertbe több virágot ültetni, még beporzóbarátabbá tenni, több bokrot ültetni a fák alá. A gyümölcsfákat kicsit célzottabban védeni, csapdázni, megfigyelni. Ezzel az öt kérdéssel már nagyon sok minden le tud tisztázódni. Jó támpont lehet ez az ültetendő növények kiválasztásához, az időnk hatékony beosztásához és a hatékony, figyelmes beavatkozáshoz a permakultúrás erdőkertünkben. Érdemes egy kis jegyzetfüzetbe vagy dokumentumba jegyzetelni, leírni a legalapvetőbb dolgokat is, mert így számunkra is megfoghatóbbá, és követhetőbbé válik a tervezés folyamata. Év végén aztán elővehetjük jegyzeteinket, és reflektálhatunk arra, ami történt. Így felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokra, megfigyelésekre, tudásra tehetünk szert. Évközben érdemes képeket, videókat is készíteni a kertről - ez a reflexiót is megkönnyíti, és sok örömet is okoz visszanézni ezeket egy borús téli napon! madárcsicsergős tavaszi erdőkert Természetesen felmerülhetnek a fent említetteknél komolyabb problémák, feloldhatatlannak tűnő ellentmondások, nehézségek. Fontos, hogy ilyenkor kérjünk segítséget, ne váljon frusztráció, stressz forrásává pont az a tér, amelynek a béke szigetének kellene lennie. Az Adaptívkert nem csak kertek kialakításához, hanem fenntartásához is tud tanácsokat adni, sok évnyi tapasztalatunk van permakultúrás sikerek terén, és saját bőrünkön tapasztaltuk az ezzel járó kihívásokat is. Szakértő csapatunk az egyes növényekkel kapcsolatos problémákban, tervezési nehézségekben, és más kérdésekben is nyújtanak célzott segítséget, tanácsot. Fordulj hozzánk bizalommal!

ribizli dugványok A permakultúrás erdőkertről legtöbbünknek talán a fák jutnának eszébe. Nem véletlenül, hiszen ők adják a gerincét az erdő függőleges és oldalirányú struktúrájának is, övék a legnagyobb biomassza és a legtöbb termés is a kifejlett erdőkertben. De nagyon fontosak a kevésbé látványos, elsőre kevésbé jelentősnek tűnő lágyszárúak, vagy cserjék is, hiszen az ő jelenlétük nélkül nem jöhetnének létre társulások, sokkal sérülékenyebb, kevésbé bőtermő és egyhangúbb lenne a kert nélkülük. Szóval szerezzük be, és szaporítsuk el őket! Ennek a legegyszerűbb formájáról lesz most szó. a donor ribizlibokor A dugványozás a vegetatív szaporítás egyik legfőbb formája. Lényege, hogy a szaporítani kívánt növényből levágott, vagy másként leválasztott darabot önálló növényként ültetjük tovább, klónozzuk az eredetit, megtartva annak minden tulajdonságát. Vannak növények, amelyeket nagyon könnyű így szaporítani, mint például a fűz, a nyár, vagy a ribizlifélék, a som, a szeder, a málna, vagy a bodza, és vannak nehezebben dugványozható fajok is. A ribizlin és a bodzán mutatom be a dugványozás legegyszerűbb formáját, talán ezek lehetnek a legérdekesebbek a permakultúrás erdőkert iránt érdeklődőknek. A folyamat a metszéskor történik, amit a ribizlinél tél végén szoktam elvégezni. Így a levágott gallyak nem hulladékként, hanem szaporító alanyként végzik a kertben. Árnyéktűrő, bőtermő, igénytelen, rendkívül egészséges termése a permakultúrás erdőkert jellegzetes, elengedhetetlen fajává teszi. levágott ribizli gally A levágott gally ceruzánál vastagabb, legalább húsz centiméter hosszú szakaszait tudjuk felhasználni. Válasszunk ki egy rügyet, fölötte vágjuk el a gallyat, nagyjából húsz centiméterrel lejjebb pedig pedig vágjuk hegyesre az alját. a kész dugvány Válasszunk ki ezután egy megfelelő helyet a bokrunknak. Fontos, hogy a talaj nedves legyen, és ne legyen fagyott. Óvatosan nyomjuk be a dugványt minimum kétharmadáig a talajba, úgy, hogy a legfelső rügy is mindenképp kilátsszon. a hegyes vég segít a leszúrásban Végül pedig béleljük körül egy kis mulccsal. az elültetett dugvány Ezután nincs más hátra, mint várni, és a nyári nagy melegben esetleg meglocsolni a kis ribizlit. Tapasztalataim szerint tíz dugványból átlagosan hat ered meg biztosan, ezért mindenképpen érdemes kicsit túlültetni, többet, több helyre rakni őket, hogy biztosra mehessünk. egy éve elültetett dugvány Lássuk a bodzát is! A permakultúrás kert elengedhetetlen tagja, megszámlálhatatlan előnnyel és felhasználási móddal. lemetszett bodzaág A bodzánál, ha lehet, még egyszerűbb a dolgunk. Itt is minimum ceruzavastag, húsz centis darabokkal érdemes dolgozni, egy teljes ízközből már jól lehet dugványt készíteni. minimum ekkora... ...és maximum ekkora lehet! A ribizlihez hasonlóan egy rügy fölött vágjuk el, lent pedig vágjuk hegyesre. bodzadugványok És itt is, ugyanúgy mint a ribizlinél, nem fagyott, nedves talajba szúrjuk be őket, hosszúságuk nagyjából kétharmadáig. Akár közvetlenül a fűbe, mulcsozás, vagy bármilyen előkészítés nélkül! beszúrt bodzadugvány Egyszerű, olcsó, és hatékony módja lehet ez a bokrok szaporításának, a permakultúrás kert kiterjesztésének és fejlesztésének. Ha érdekelnek a dugványozásnak további módjai is (feltöltés, bujtatás), jelezd egy kommentben, és készítek róla egy ehhez hasonló írást! Illetve ha bármi kérdésed van, örömmel veszem, ha felteszed az Adaptív Blog komment szekciójában, másoknak is hasznos lehet!