Az eperfa dicsérete
- Ferenc Réder
- jún. 23.
- 2 perc olvasás
Frissítve: júl. 6.
Az egyre kiszámíthatatlanabb klimatikus viszonyok között egyre sürgetőbb a kihívás, hogy rohamosan szárazodó, forrósodó hazai éghajlathoz alkalmazkodni képes, reziliens fajokat találjunk a permakultúrás erdőkertbe. Az egyik ilyen faj az eperfa (morus alba, vagy morus nigra), az ő tulajdonságait és történetét szeretném röviden bemutatni a következőkben.

Az eperfa története
Talán sokak számára meglepő, de az eperfa nem őshonos faj. Eredetileg a Távol-Keletről származik. Hazánkban Mária Terézia uralkodása alatt terjesztették el, nem a termése, hanem a levele miatt, amit a selyemhernyó táplálására használtak fel. Egészen a tizenkilencedik század második feléig komoly ipara volt hazánkban a selyemgyártásnak. Időközben az eperfa a magyar kultúrtáj szerves része lett, a hagyományos paraszti udvarban nagy megbecsültségnek örvendett.

Az eperfa előnyei a permakultúrában
Permakultúrás szemmel nézve az eperfának rengeteg előnye van. Számos funkciót képes ellátni az erdőkertünkben.
Gyors növekedés: Az eperfa gyorsan és terebélyesen növekszik, még rosszabb minőségű talajokban is. Árnyékot ad és fészkelőhelyet biztosít. Az erőteljes metszést is jól viseli. Használható ehető sövényként vagy tüzifaforrásként is. A fája kemény és jó minőségű.
Betegségekkel szembeni ellenállóság: Az eperfa azon kevés faj közé tartozik, amelyek nem bánják a diófa közelségét. Növekedését nem hátráltatja a juglon. Betegségekre nem érzékeny, és kevés kártevője van. Metszeni vagy bármilyen módon ápolni sem kell. Jól reagál az oltásra és szemzésre, így ha akarjuk, egy fán megteremhet a fehér és a fekete változata is.
Bőséges termés: Az eperfa híresen bőségesen, és elnyújtott idő alatt adja termését. Rendkívül egészséges és finom, elsősorban frissen fogyasztva jó, de lehet belőle lekvárt, befőttet és pálinkát is készíteni. Először általában a fehér eper terem június-júliusban, majd a fekete eper követi a nyár középső felétől egészen augusztus végéig.
Állatok és emberek számára is hasznos: Nem csak a selyemhernyó, hanem a legtöbb háziállat is nagy örömmel fogyasztja leveleit és friss hajtásait. Sőt, salátaként emberi fogyasztásra is tökéletesen alkalmas. Az íze kifejezetten finom, talán leginkább a spenóthoz hasonlítható. Főzeléket is lehet készíteni belőle. Kiszárítva pedig téli takarmányként, 'tree hay'-ként is jól használható. Kiváló mulcs és komposzt alapanyag.

Fontos szempontok az eperfa ültetésénél
Előnyei mellett van néhány fontos szempont, amit mindenképp érdemes mérlegelnünk, mielőtt elültetjük a kertben.
Bőségesen, hónapokon át potyogó termése okozhat kellemetlenséget. Főleg, ha a földön vastag rétegben felhalmozódó gyümölcs erjedni kezd. Érdemes ezért olyan helyre ültetni, ahol nem zavaró a hullott gyümölcs, illetve ahol más élőlények fel tudják használni. Emiatt hagyományosan a tyúkudvarba szokták ültetni, ahol jól viseli a letaposott, rendkívül magas nitrogéntartalmú talajt. Értékes árnyékot és finom táplálékot ad az alatta kapirgáló szárnyasoknak.
Egy másik jó megoldás lehet, ha egy félreesőbb, fűvel borított területre ültetjük, ahol nem zavar minket a potyogás. A sünök vagy más madarak, rovarok zavartalanul el tudják fogyasztani a lehullott termést.

A másik fontos szempont összefügg az előzővel: rendkívül erőteljes és gyors növekedése miatt érdemes több teret adni neki. Persze erőteljes metszéssel kordában lehet tartani. Jellemzően nem indít sarjhajtásokat a gyökeréről, és nem kiirthatatlan, mint az akác, vagy szilva és a meggy bizonyos fajtái. De kifejezetten jobban érzi magát, ha terebélyesedhet.
Összegzés
Összességében tehát az eperfa egy remek faj. A permakultúrás erdőkertünk oszlopos, terebélyes tagja lehet. Ha körültekintően helyezzük el, egy hosszú életű, hűségesen termő, megbízható, igénytelen, és egyúttal sokoldalú karakter lesz a kertünk életközösségében.
Egy eperfa ültetése nemcsak a kert szépségét növeli, hanem hozzájárul a fenntartható életmódhoz is. Érdemes tehát megfontolni, hogy az eperfa helyet kapjon a kertünkben.



Hozzászólások